kazánház

kavekkozt:

röviden: nincs. (ezt mondjuk eddig is tudtuk. meg azt is, hogy mennyire őszintétlen a nyugat-európai kultúrát egyetemes kultúraként feltüntetni.)

hosszan: tegnap megírtuk a vizsgát, ma már csak játszottunk órán, elég bonyolult volt, de a lényege az, hogy mindenkinek fel kellett írnia 3-3 nagyon híres személyiséget, akiket a többiek is ismerhetnek (a példában Jézus szerepelt), és párokban ki kell találni.

óriási veszekedés volt.

a csoportban van két indiai, egy kínai, két francia, egy amerikai, egy kazahsztáni, két orosz, egy török, egy csomó ukrán meg én.

amikor Theodore Roosevelt-et az alapján kellett volna kitalálni, hogy “talán egy amerikai színész”, már éreztük, hogy gondok lesznek, de még volt remény. tíz perccel később állítólag világhírű indiai színésznők nevét betűztük vállalhatatlan kiejtéssel  (“aber ist er eigentlich “er”, oder “sie”?”), Darth Wader és Harry Potter neve nem csengett ismerősen sokaknak (“A: wer ist Aschenputter? B: Cinderella C: wer ist Cinderella?”), a franciák kiakadtak azon, hogy “zsusztan bíbö” neve egyáltalán szerepelhet ezen a listán, de az utolsó csepp a pohárban Proust volt, akit Gillonon kívül csak én ismertem. “Aber Proust ist weltberühmt!”, mondta Gillon, aki az École-ban tanul, és a legvisszataszítóbban sznob valaki, akivel valaha is találkoztam. hozzá képest az Eötvös Collegium kispálya. “Én sem várom el, hogy kazah irodalmárokat ismerj!”, mondta Yulia, amúgy teljesen jogosan. “De Proust francia, és Franciaország nagy, és a francia kultúra az egész világon fontos”, kezdte Gillon. Csoda, hogy túlélte az órát.