"és ha időnként nem lennének ilyen értelmetlen pillanatok, sokan talán nem is lennének képesek tovább csinálni azt, aminek van értelme."
Rákosy Gergely — Zííí-zúúú
Catching Elephant is a theme by Andy Taylor
stevie wonder a vak beethoven*
*családi ebéd közben elhangzott mondat…
emellett még említésre került a süteményesdoboz bikinivonala is…
ezen se van...
öcsi: ezen se van...
öcsi: ezen se van...
öcsi: ezen se van...
anyós: ezen sincs...
majd folytatta volna a mondatát azzal, hogy ezt így kell mondani, mire öcsi rávágta:
öcsi: de azon van!
*öcsi unokaöcsém kb. 7 éves, és németországban élnek.
tegnap délután 4 óra óta most jutok ismét a desszemhez \o/
kezdődik a visszapörgetés :)
körbeértem :)
tegnap délután 4 óra óta most jutok ismét a desszemhez \o/
kezdődik a visszapörgetés :)
arcom.jpg
amikor 14 éves unokahugom mutatja meg a facebook mobil verziójában, h hol van az a funkció, amit keresek…
ez szerintem finom…
ő itt zsóka néni (arcát és nevét eltorzítottuk), aki az előbb kiabálta bele a telefonba, hogy hány euroval utazik…
az imént leburítottam teával az asztalom…
a tegnapi szörnyű napom után egy mégszörnyűbb este következett…
álmomban a munkahelyen egy adatbázist szerkesztettem, és akárhányszor rosszul szűrtem valamit, vagy hibát dobott és nem működött mindig fizikai fájdalmat éreztem. aztán valamikor rádöbbentem, hogy de hát ez hülyeség, és egy access programhiba nem okozhat fizikai fájdalmat! ekkor felébredtem, és kiderült, hogy sok volt a savam, és ez okozta a fájdalmat, uh ittam vizet és visszafeküdtem, és elhatároztam, hogy nem dolgozom álmomban. sikerült!
ellenben milcsaj alig aludt miattam állítólag, mert egész este köhögtem meg krákogtam, uh most hogy felkeltem, megpróbál aludni…
(Source: vitalibudzko)
jóccak’ (Füles mackó búcsúzik (by gjorg2009)
ezt a képet is sikerült elrontanom… asszem’ lefekszem…
napom…
alapvetően nyugalmas hetem volt az egy-két kapkodós melótól eltekintve, így teljes reménnyel és nyugalommal kezdtem meg az egy hetes szabadságom előtti utolsó pénteket. tegnap elterveztem, hogy mi az a pár dolog, amit ma megcsinálok, hogy nyugodt szívvel mehessek el szabadságra. aztán…
rögtön a reggeli meetingen borult minden, mert kaptam egy priós feladatot. ez még önmagában nem lett volna baj, ha a meeting után nem derült volna ki, hogy az egyik reggeli riport táblázatát átvariálták, így borult az egész adatbázisom, ami arra a riportra épült…
mire meghegesztettem az adatbázisom, ami így képes lett fogadni az új átalakított riportot, elkezdett fájni a fejem, amely nem hagyott alább a nap folyamán…
már majdnem elkezdtem a reggeli priorításos feladatom, amikor érkezett a telefon, hogy most hirtelen lett egy más fontos dolog, asap álljak neki annak… persze közben jöttek hozzám a kollégák a napi rutin problémáikkal, hiába kértem tőlük, hogy ezt ma ne tegyék… ebéd után persze újra a reggeli első priorításos feladat lett fontosabb, amit félbehagytam a második miatt…
délután egyre erősödő fejfájással küzdöttem, de befejeztem a priorításos melókat annak árán, hogy a mára betervezet alap feladatokból nem tudtam megvalósítani semmit. így ezeket kénytelen leszek majd a jövő heti szabadságom alatt megvalósítani…
hét órakor arra eszmélve keltem fel az asztalomtól, hogy nekem még el kell mennem csapot venni, mert tegnap tönkrement. a praktikerben (tudom, aki praktikerben vásárol, nem lehet sikeres ember, de szombathelyen este semmi más ilyen üzlet nincs nyitva) persze pont csapból volt hiánycikk, de még sikeresen hozzájutottam az utolsó előtti darabhoz!
feszítő fejfájással hazatekertem, és ahelyett, hogy vettem volna egy forró zuhanyt a napi megterhelésekre, nekiláttam, hogy összeszereljem a csapot…
kedves kollégák
úgy álljatok hozzám, hogy holnaptól szabadságon leszek.
kérem ezt figyelembe venni.
köszönöm!
nem sikerült nekik…
